Mivel már egy hete nem írtam új bejegyzést, úgy gondoltam illene jeleznem, hogy nem vesztem el. Az elmúlt hetem arról szólt, hogy próbáltam megtalálni a helyem. Főképp azon igyekeztem, hogy rendszerességet vigyek az itteni életembe. Nem azt akarom, hogy minden napom teljesen ugyanúgy nézzen ki, de szeretem ha megvannak a biztos pontok, amik köré a többi tennivalómat és programomat rakosgathatom. Először meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy a munkám nem fogja ezt a szerepet betölteni. Heti 4 napot dolgozom, a munkaidő pedig teljesen kötetlen, tehát rajtam áll, hogy mikor megyek be és mikor jövök haza. Az eddigiek alapján azt mondhatom, hogy általában 11 órától délután 3-4-ig dolgozom (a mértékletesség az élet minden területén nagyon fontos :-P). Gyorsan rájöttem, hogy könnyen túlélhető, ha az embernek nem kell reggel 8-ra munkába járnia, sőt... :) A meló utáni program minden nap más. Hétfőn és kedden például angol órákra járok. Ez azon kívül, hogy fejleszti a nyelvtudásom, remek lehetőség arra, hogy különböző nemzetiségű embereket ismerjek meg, akik korombeliek és hozzám hasonlóan « idegenek » itt. A keddi óra után például egy barátságos ukrán fiú pattant oda mellém és lelkendezett arról, hogy Budapest milyen szép város. Bár nem sok személyes közöm van Budapesthez, jól esett a srác lelkesedése. A hét többi napján a munkatársakkal vagy a lakótársammal szervezünk valami közös programot, ami az esetek többségében beszélgetés egy forró kávé mellett, de egyik este korcsolyázni is voltunk, jövő héten pedig moziba megyünk. Mivel sok a szabadidőm (3 nap minden héten), sokat tudok majd kirándulni, de ehhez inkább megvárom amég legalább 10-15 fok lesz, és egy kis napsütést sem utasítanék vissza. Mindenki azt mondja, hogy március végétől várható csak jobb idő, tehát még ráérek. Van időm kifaggatni a helyieket, hogy mit érdemes megnézni. Már készül a lista. Addig a hétvégék többségét bent töltöm a meleg szobában, teázgatok, olvasok és filmeket nézek. Persze azért kimozdulok néha. Szerencsére nem messze van egy nagy park, ami teljesen jó arra, hogy elmenjek kocogni, ha rám tör a mozgáshiány. Ezt tegnap meg is tettem, hozzáteszem eredményesen, a gyötrő izomláz legalábbis erre enged következtetni. Ezenkívül van egy uszoda a közelben, szaunával, ahova szeretnék majd ellátogatni alkalmanként. Mivel az elmúlt másfél hét során szendvicset ettem szendviccsel és szendviccsel, és jól esne a változatosság, úgy döntöttem, hogy mostantól aktívan nekilátok a főzőcskézésnek. Nem csak hétvégéken szeretnék főtt életeket enni, hanem a hétköznapokon is (természetesen olyanokat, amiket magam készítek). A múltkori krumlplifőzelékes-fasírozottas kudarc után, nagyon feldobott, hogy tegnap sikerrel készítettem zöldborsófőzeléket és főtt tojást. Úgy látszik mégsem vagyok teljsen reménytelen eset. Igyekszem minél több finom étellel bővíteni a tudástáramat.