A magyarországi húsvétolás után visszatértem a hideg, esős és párás Newcastle-be. A hazalátogatás több okból is nagyon jó ötletnek bizonyult. Először is azért, mert még ha körül is veszi az embert egy rakás új ismerős, akik szimpatikusak, ráadásul más kulturális háttérrel rendelkeznek, így bizonyos szempontból érdekesebbek is, mindig vágyik arra, hogy időt töltsön azokkal, akik a leges legközelebb állnak hozzá.  Hazalátogató Erasmusos hallgatóként semmi kötelezettségem nem volt az otthon töltött hetek alatt, így sikerült jól kihasználom minden percet.  Másik tervem az volt, hogy igyekszem majd  annyi napsütést  magamba szívni, hogy legyen tartalékom a hátralévő 2 és fél hónapra miután visszajötem. Ez sajnos nem sikerült, de a rossz időért kárpótolt a család és a barátok jelenléte. A sok jól megszokott és imádott ételről és italról nem is beszélve. Ha arra nincs is lehetőségem, hogy az otthonikat és a napsütést összecsomagoljam egy bőröndbe és elhozzam magammal, arról igyekeztem gondoskodni, hogy a konyhában legyen egy “magyar polcom”, aminek tartalmával meg tudom magam vigasztalni, ha rámtör a honvágy J. Egy fotót is készítettem, mert rájöttem milyen vicces, hogy eljöttem Angliába világot látni és folyton vadászom a magyar (vagy Magyarországon vásárolható, Angliában sajnos nem kapható) cuccokat és telepakolom velük a lakást, elsősorban a konyhát.

A hazautazás a hiányzó dolgok pótlására is kitűnő lehetőség volt. A pirospaprika csak azért nem szerepel a képen, mert azt itt kint sikerült beszereznem, de természetesen nem hiányzik a készletemből. Sőt, most már a lengyel lakótársaméból sem, akit ezzel a kis tégely Szegedi Paprikával leptem meg visszatérésem alkalmából. (Egyébként már a tarhonyát és a túrógombócot is sikerült megszerettetnem vele.)

Arra kellett rájönnöm, hogy még sosem éreztem magam annyira magyarnak, mint amennyire Newcastle-ben annak érzem magam. Ez azért különös, mert korábban is éltem már Angliában, de eddig ezt nem tapasztaltam. Valószínűleg most azért más, mert egyedül vagyok magyar. Eddig mindig voltak más magyarok körülöttem.  Persze Magyarországon is tisztában vagyok azzal, hogy magyar a nemzetiségem, csak ez ott nem ennyire szembetűnő, mert a saját nemzetem vesz körül. Például otthon sokkal gyakrabban szembesülök azzal, hogy lány vagyok és nem fiú vagy azzal, hogy diák vagyok és nem felnőtt. Newcastle-ben azonban folyamatosan érzékelem, hogy magyar vagyok.  Minden nap megkérdezi valaki, hogy honnan jöttem, érdeklődnek, hogy milyen Magyarország, milyenek a magyar emberek, a magyar szokások, a magyar ételek vagy hogy tényleg plagizált-e a köztársasági elnökünk. De akkor is érzem, hogy magyar vagyok, ha épp nem beszélek senkivel, csak végigmegyek az egyetem folyosólyán és látom, hogy a dolgozók milyen gondtalanul kávéznak vagy teáznak a munkahelyükön akár délelőtt, akár délután. Nem tudom, hogy azért ilyen nyugodtak (szívesebben mondanám, hogy punnyadtak), mert lusták idegeskedni vagy egyszerűen csak ilyen az angol mentalitás. Az is lehet, hogy mindkettő benne van. J Az mindenestre biztos, hogy ha megkérdezünk egy külföldit miután Magyarországon járt, hogy mi a benyomása a magyar emberekről, azt fogja válaszolni, hogy a magyarok szomorúak. Az angolokról ugyanezt nem mondhatjuk el.  Akkor is érzem, hogy magyar vagyok vagy legalábbis kelet-európai, amikor sétálok az utcán a 8 fokban, téli kabátban, csizmában, sapkában, sálban és kesztyűben, még így is dideregve, az angolok pedig kis cipőcskében és pólóban, maximum egy vékonyabb pulcsiban libegnek el mellettem, és egyáltalán nem lila a kezük a hidegtől (az enyém pedig még a kesztyű alatt is nagyon lila).

Összegzésképpen azt mondanám, hogy nem csak azért érdemes külföldön időt tölteni, hogy megismerjünk más országokat, más nemzeteket és kultúrákat, hanem, hogy a sajátunkat is jobban megismerjük. Erre pedig akkor van a legnagyobb esélyünk ha teljesen magunk vagyunk. Persze akkor is érzékelhetőek ezek a kulturális különbségek, ha az ember közben más magyarok társaságát is élvezi, de én úgy látom, hogy az egyedüllét felelerősíti és észrevehetőbbé teszi őket.