Az angolok sajnos nem táplálkoznak túl változatosan: (sült)krumpli minden mennyiségben, hús vagy hal, saláta, na meg szendvicsek és gyorskaja (amerikai, indiai, kínai). Ha az ember pénzt áldoz, arra hogy elmenjen egy normális étterembe, akkor sem tud megenni egy jó, meleg levest, egy fincsi főzeléket, rakott krumplit vagy töltött káposztát. Mivel a hétvégéim (péntekkel együtt) szabadok, a kiránduláshoz pedig hideg van, úgy döntöttem ma megpróbálok főzni valamit, mert a magyar ételek már egy hét után nagyon hiányoznak. Írtam magamnak egy listát azokról a kajákról, amik elég egyszerűek ahhoz, hogy “szülői felügyelet nélkül” elkészítsem őket. Néhány levest szedtem össze, főzelékeket, tésztákat, egytálételeket. Úgy döntöttem, hogy a kísérletezést krumplifőzelékkel és fasírozottal kezdem. El is mentem a Tescoba, de közben lelkileg felkészültem arra, hogy nem fogok minden hozzávalót megtalálni, ezért ma is sajtos szendvics lesz az ebédem. Akkor kezdtem el reménykedni, amikor a fűszerek között elsőre megtaláltam a paprikát. Íme az eredeti angol gyártású Tesco-s paprika:

Egy pillanatra átfutottam az agyamon, hogy akkor talán vegetát is találok, de nem, az már túl szép lett volna. Elindultam tovább a polcok között, hogy megkeressem a zsemlemorzsát. Mivel teljesen más kiszerelésben árulják, mint otthon, igencsak nehezen vettem észre, hogy ez az:

A következő bökkenő a tejföl. Tejfölt Angliában sour cream [savanyú krém] néven találunk, de nagyon kevés helyen, inkább kisboltokban. Szóval Tesco kilőve. De úgy gondoltam, hogy natúr joghurt is megteszi helyette (és amúgy tényleg). :)

Természetesen a darált hús, krumpli, hagyma, liszt, olaj, stb. Angliában is fellelhetőek minden boltban.

Hazamentem és lelkesen nekiláttam életem első krumplifőzelékének és életem első fasírtjainak elkészítéséhez. Azon gondolkodtam közben, hogy milyen unalmas az, ha az ember csak magának főz, nincs kivel megosztani és nincs senki, aki dícsérje az ízletes végeredményt. Sajnos azt kell mondanom, hogy mindenki szerencsésnek érezheti magát, aki nem volt a vendégem erre az ebédre, mert bizony éhes maradt volna :). A főzelék végülis ehető, krumplifőzelék íze van, csak inkább levesnek mondanám. A fasírtot pedig nem mertem megkóstolni,mert a sütés után is nyersnek tűnt, úgyhogy inkább kidobtam az egészet. Szóval az első kísérlet arra, hogy megajándékozzam magam egy kellemes ebéddel nem jött össze.

Az ételekkel kapcsolatban megtaláltam a következő nagy kihívást (azon kívül, hogy egyszer ehető fasírtokat gyártsak). Búzadarát kell beszereznem. Úgy hírlik, hogy Angliában ez szinte lehetetlen. Azért körül fogok nézni a boltokban, mert nem valószínű, hogy kibírok 5 hónapot császármorzsa nélkül. :)